1Cor 15:23-51 | HunKar | STEP | Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.

‏ 1 Corinthians 15:23-51

23 Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt. ^a 24 Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. ^b 25 Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. ^c 26 Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett. ^d 27 Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. ^e 28 Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért? ^f 29 Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban? ^g 30 Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban. ^h 31 Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk! ⁱ 32 Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok. ^j 33 Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom. ^k 34 De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki? ^l 35 Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd. ^m 36 És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét. ⁿ 37 Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét. ^o 38 Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké. ^p 39 És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké. ^q 40 Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve. ^r 41 Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; ^s 42 Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben. ^t 43 Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is. ^u 44 Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. ^v 45 De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki. ^w 46 Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való. ^x 47 A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is. ^y 48 És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is. ^z 49 Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. ^aa 50 Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. ^ab 51 Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. ^ac