Job 3:3-20

Jób ajka átokszóra nyílik

3 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját. ^a 4 És szóla Jób, és monda: ^b 5 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott. 6 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon. ^c 7 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé. 8 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz. 9 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon. ^d 10 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt. 11 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját! ^e 12 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot. 13 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem? ^f 14 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?! 15 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék – ^g 16 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek. 17 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat. 18 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek? 19 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt. 20 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.