Job 9:13-31
13Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre. 14Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel? a 15Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is. 16Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat? 17A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz. 18Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé; b 19A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet. c 20Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól. 21Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot? d 22Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet. 23Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet. e 24Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt! f 25Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását. 26A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő? g 27Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót. 28Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű. 29Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek: h 30Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem. 31Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába? i
Copyright information for
HunKar