Luke 24:30-43
30Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne. a 31De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon. 32És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá. 33És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük. b 34És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat? c 35És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának. 36Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak! d 37És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről. eJézus megjelenik az apostoloknak
38És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek! f 39Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak. g 40És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások? h 41Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van! i 42És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait. 43Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok? j
Copyright information for
HunKar